Kis hősök nagy csatája: Ferike története a koraszülött részlegen

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Oktatókórház Gyermekosztálya nemcsak a régióban, hanem országos szinten is kiemelkedő szakmai felkészültségével, komplex diagnosztikai és terápiás lehetőségeivel. Ezúttal a koraszülött intenzív részleget látogattuk meg, ahol egy kisfiú, Ferike hazabocsátására készülődtek.

Ferike március közepén, mindössze 25 hét és négy nap után érkezett a világra, holott eredetileg csak nyár elejére, június végére várták. „Kegyetlenül sírtunk a férjemmel, amikor közölték, hogy be kell feküdnöm a szülőszobára. Csak rettegtünk, mi lesz. Ez az első gyermekünk, addig minden rendben volt” – meséli az édesanya, Szinyériné Marczis Dalma.

A bizonytalanságot hosszú hetek feszültsége követte. „A megnyugvás akkor jött el, amikor egy hónappal a szülés után kiderült, hogy minden rendben lesz. Addig csak tettük a dolgunkat közösen a nővérekkel és az orvosokkal” – teszi hozzá az édesanya.

Ferike 770 grammosan látta meg a napvilágot. „Tüdő- és béléretlenséggel született, eleinte küzdöttünk azért, hogy stabil légzése legyen, hogy az anyatej elegendő legyen számára és jól hasznosuljon” – magyarázza a részleg vezető főnővére Bakos Tímea. Hangsúlyozza, hogy ezekben a helyzetekben a szülők jelenléte kulcsfontosságú: „A szívdobogás hangja csak az anyától jöhet. Ferike ott volt anyukája mellkasán, megvolt a bőrkontaktus, később az édesapa is magához ölelhette.”

A PIC részlegvezető adjunktusa, Dr. Szabó Katalin szerint a koraszülöttek túlélési és felépülési esélyei az elmúlt két évtizedben jelentősen javultak. „Ma már a 25-26. hétre született babák nagy része életben marad, és jóval kisebb arányban lesznek tartós szövődményeik. Ez a modern intenzív neonatológiai eszközpark, a felhalmozott tudás és az egységes szemlélet eredménye.”

Ferikénél is minden apró siker közös munka eredménye volt. „Apa már pelenkázza kisfiát, büfiztet, mindenben részt vesz. Két hónapig szopott is, aztán mivel a szopóreflex kissé renyhébben alakult, más módszerekhez folyamodtunk” – mondja mosolyogva a részlegvezető főnővér. A kismama is kiemeli: „Mindenben segítettek, szondáztatni, fürdetni is megtanítottak, hogy otthon már ne legyen gond.”

Van remény, van jövő

Egy koraszülött baba érkezése sok bizonytalansággal és félelemmel jár — de nincs egyedül. Szakembereink minden tudásukkal és tapasztalatukkal azon dolgoznak, hogy a legkisebbek is hazamehessenek egészségesen. A szülők szeretete, jelenléte, érintése pótolhatatlan erőforrás ezeknek a piciknek. Ne féljenek: mindent megtanítunk, mindenben támogatjuk Önöket, hogy otthon is magabiztosan, biztonságban gondoskodhassanak gyermekükről. A legnehezebb úton is együtt indulunk el — és együtt örülünk minden mosolynak.

A részleg vezető adjunktusa az ultrahang vizsgálat közben határozott mozdulatokkal, mégis végtelen türelemmel ellenőrzi a szervek állapotát. „A koponya ultrahang, a has és a szív paraméterei szépen alakulnak, csupán sírásnál van szükség egy minimális oxigéntámogatásra. A szemfenéki kép is megfelelő, retinopátia nem alakult ki. Összességében klinikai értékei stabilak” – sorolja.

A részlegvezető főnővér hozzátette: „Ilyenkor, amikor bejelentjük, hogy hazamehetnek, a szülők gyakran egy pillanatra megijednek. De itt mindenre megtanítjuk őket. Nem engedünk el senkit felkészületlenül. Óriási siker az osztálynak is, ha egy ilyen pici hazamehet.”

A koraszülött részlegen a kismamák egymással is sokat beszélgetnek, bátorítják egymást. „A koraszülöttek világnapján rendszeresen visszajönnek hozzánk a családok, már totyogó gyerekekkel, hogy megmutassák, miből lesz a cserebogár. Nemrég egy 18 éves fiú tért vissza, aki itt született, most gyógytornász szakra jár, és büszkén mutatta meg magát” – meséli a a részlegvezető főnővér.

Ferike családja is nagy terveket szövöget: a nagypapa szerint mozdonyvezető lesz belőle, az apa inkább horgásznak szeretné. Egy biztos: „Ferike mindenkit elvarázsol, már most úgy mosolyog, hogy beleolvad a szívünk” – mondja nevetve az anyuka.

Dr. Szabó Katalin végül így összegzi: „Minél több időt tölthet együtt a baba a szüleivel, annál nagyobb eséllyel megy haza jó állapotban. A korai bőrkontaktus, a beszéd, a simogatás nemcsak lelki, hanem biológiai védőhatás is. Ezért öröm látni, hogy a családok ma már egyre természetesebben, együtt élik meg ezt a nehéz, de sokszor csodákkal teli időszakot.”

Mostanra Ferike több mint két kilogrammos, így már otthon vigyázzák szülei minden mozdulatát, légvételét. Azóta jött a hír, Ferike a Melletted a helyem Egyesület 2025-ös Kenguruversenyén ő kapta a különdíjat, mint a legkisebb súllyal született kis induló, aki  sok-sok órát tölt szülei mellkasán.

Ferike története tehát nem csupán egy család sikere, hanem az egész osztályé. Egy újabb bizonyíték arra, mire képes a magas szintű szakmai munka, a kitartás és a szeretet ereje, ha kéz a kézben jár.